Gondolkodtál már azon, hogy miért olyan fantasztikusak a magyar versek?
Miért röpköd a lelked is, ha egy káprázatos metaforát olvasol, ha olyan kontextusba helyez valamit a költemény, amire magadtól talán soha nem is gondoltál?
Legyenek azok szép versek, hosszú versek, amelyek különleges csapásokon fejtik ki a mondanivalót, vagy egyszerűen csak a magyar nyelv lüktetése miatt íródtak, mind-mind rendelkeznek valami egységes erővel, ami a legtöbb ember lelkét képes vonzani.
Boncolgassuk egy kicsit, miben rejlenek a versek csodái?
- A magyar nyelv különleges varázsa
Nem kell ahhoz irodalomtanárnak lenned, hogy te is érezd nyelvünk különleges. Egy átlagos ember aktív szókincse maximum ötezerre tehető, Arany János összes művében felhasznált szókincs mennyiségét huszonötezerre becsülik. A kiemelkedően művelt emberek passzív szókincse pedig akár hatvanezer is lehet.
Láthatjuk tehát, hogy a magyar nyelv felhasználási szempontból igen változatos, ha feltételezzük, hogy egyszerű, átlagemberként olvasunk verseket, mert fogékonyak vagyunk a szépre, az esztétikára, nyelvünk lüktetésére, különleges szókapcsolataira, akkor egy olyan ajtót nyitunk meg, amin keresztül valóban egy új világba lépünk.
- A mondanivaló értelmezése
A vers, csak akkor ér valamit, ha megszólítja az olvasót. Jellemzője, hogy a nyelvet poétikai funkció szerint használja, szóképek, alakzatok, metaforák, hasonlatok, és még számtalan olyan eszköz, amivel képes felkelteni az olvasóban a szunnyadó esztétikai igényt.
Ezzel pedig képes minden költeményt a saját életén keresztül értelmezni, megszólítva érzi magát, és önreflexív folyamatot indít el.
Ha ez megtörténik, akkor valóban elérte a célját a vers!
Ugyanakkor azt is elismerhetjük, hogy anyanyelvünkön íródott versek soha nem vágytak arra, hogy különleges bánásmódban részesüljenek, szelíd és alázatos Krisztusok, akik egy hosszú zarándokútra indulnak az olvasó lelkében, és meghozzák a maguk alázatát.
Képzeljük el, hogy a hitéleti versek kifejezetten ezt a célt szolgálják: az Isten-keresést, az Isten-követést, apró lámpácskák kívánnak lenni, és akinek nincs rájuk szüksége, akkor is ott világítanak csendben, halkan, türelmesen befogadó lélekre várva.
Ha még nem próbáltad a versolvasást, akkor itt az ideje, hogy elkezd, mert veszíteni garantáltan nem veszítesz semmit!