A villanybojler bekötése házilag nem ördöngösség, de mindenképp odafigyelést és alapvető műszaki ismereteket igényel. Egy jól működő bojler nemcsak a melegvíz-ellátás kényelmét biztosítja, hanem hosszú távon gazdaságos és biztonságos megoldást is jelenthet. Természetesen előtte fontos áramtalanítani a hálózatot és ellenőrizni a vízvezeték rendszer nyomását, állapotát. A bojler felszerelése általában masszív falfelületre történik, lehetőleg teherhordó falra, mivel egy 80–120 literes tartály vízzel együtt, akár 100–150 kilogrammot is nyomhat.
A villanybojler bekötése során először a hideg víz betápot kell csatlakoztatni a bojler megfelelő csonkjára, amihez biztonsági szelep és elzárócsap is szükséges. A meleg víz kimenete a házi vízhálózat meleg ágához kerül. A szerelvényeknél érdemes teflonszalagot vagy menettömítő pasztát használni, hogy elkerüljük a szivárgást. Az elektromos bekötés során a bojler háromeres vezetékkel csatlakozik a hálózathoz – fázis, nulla és földelés. A legtöbb típusnál ajánlott külön áramkörre kötni, biztosítékkal és fi-relével (életvédelmi relé) ellátva. Ez megakadályozza az áramütést, ha valamilyen meghibásodás történne. Végül, miután a bojler vízzel feltöltődött és a csatlakozások szivárgásmentesek, visszakapcsolható az áram és ellenőrizhető a fűtés működése. Bár a villanybojler bekötése házilag megvalósítható, a villamos rész szerelését mindig bízzuk szakemberre, ha nem vagyunk teljesen biztosak a dolgunkban!
Cső termosztát bekötése – miért van rá szükség és miként végezzük el?
A cső termosztát bekötése a fűtési rendszer automatizálásának egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb módja. A csőtermosztát feladata, hogy a cső hőmérsékletét érzékelve vezérelje a fűtés vagy a keringető szivattyú működését. Szükség van rá például akkor, ha azt szeretnénk, hogy a szivattyú csak akkor működjön, amikor a kazán tényleg meleg vizet keringet – így elkerülhető a felesleges energiafogyasztás és a kopás. A cső termosztát bekötés menete egyszerű: a fűtési rendszer előremenő ágára kell rögzíteni, jellemzően a kazán közelében. Fontos, hogy jó hőátadás legyen a cső és a termosztát között, ezért érdemes hővezető pasztát használni. Az elektromos csatlakoztatáskor a termosztátot soros kapcsolásban kötik be a szivattyú áramkörébe. Így a szivattyú csak akkor indul el, amikor a víz eléri a beállított hőmérsékletet (például 40–50 °C).
Puffertartály bekötése házilag – a hatékony fűtés kulcsa
A puffertartály bekötése házilag már összetettebb feladat, de megfelelő előkészülettel és alapvető gépészeti ismeretekkel kivitelezhető. A puffertartály a fűtési rendszer „energiatelepének” is nevezhető, hiszen képes tárolni a kazán által termelt hőt és később fokozatosan leadni azt, amikor szükség van rá. A bekötés során a legfontosabb, hogy a tartályt a kazán és a fűtési kör közé helyezzük el. Az előremenő és visszatérő ágakat egyértelműen kell csatlakoztatni, ügyelve arra, hogy a szivattyú, a visszacsapó szelep és a biztonsági szelep is a megfelelő irányban legyen beépítve. A rendszerben légtelenítő szelepek is elengedhetetlenek, mert a levegőcsapdák rontják a hőátadást és a keringést. A puffertartály bekötése házilag csak akkor biztonságos, ha pontosan ismerjük a kazán teljesítményét, a rendszer nyomását és a szükséges csatlakozási pontokat.
Keringető szivattyú vezérlése csőtermosztáttal – okos és energiatakarékos megoldás
A keringető szivattyú vezérlése csőtermosztáttal az egyik legpraktikusabb módszer arra, hogy a fűtési rendszer mindig csak akkor működjön, amikor tényleg szükség van rá. A csőtermosztát a fűtési cső hőmérsékletét figyeli. Ha a víz eléri a beállított hőfokot, bekapcsolja a szivattyút. Viszont, ha a hőmérséklet visszaesik, a termosztát lekapcsolja a keringetést. Ezzel elkerülhető, hogy a szivattyú feleslegesen működjön hideg vízzel, ami energiát takarít meg és növeli a berendezés élettartamát. A keringető szivattyú vezérlése egyszerűen kivitelezhető: a termosztátot a szivattyú tápvezetékébe kell bekötni, megfelelő biztosítékkal és földeléssel. Fontos, hogy a cső, amin a termosztát található, valóban a fűtési előremenő ág legyen – így a rendszer pontosan reagál a kazán hőtermelésére.